Március

Egész télen, a hólepel alatt, alszik egy titokzatos kis világ
Reménykedve várja az újjászületést, mint egy új csodát
Készül ő rá, kicsi lelkében éled a tavasz, s lassan előbújik, és szívében felolvad a fagy
Így vagyunk mi is, halandó emberek
ezen a földön
Ahogy a bánatot mindig felváltja az öröm
A vén hold, a csillagok után mindig egy új nap jön
És a fénylő napsugár beragyogja lelkünk,
Reményt nyújtva szívünkben, most már mindörökkön
Ez az ébredés, a szeretet hullám nem szűnik meg soha,
Csak éppen megpihen néha, egy pár hónapra
De visszatalál mindig , mint a tiszta hóvirág
És előbújik a kertünk, bármely eldugott kis zugán
Ujjászületünk mi is, ahogy mindig lesz március,
Kinyitva szívünket követjük őt, és újra érzünk, látunk.

László I.:)