A szív

-Holnap reggel, kezdte a sebész, Ki fogom nyitni a szívedet.
- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú. A sebész bosszankodva felnézett - Fel fogom vágni a szívedet,
- folytatta, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
-De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni...mondta a fiú. A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
-Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben. A sebésznek elege volt:
- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben! Sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
-Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mondta a fiú.
A sebész elment. Leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait, sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás, (visszafejlődés)
Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: itt kis szünetet tartott, egy éven belüli halál.
Megállította a magnót, de még volt mit mondania.
-Miért?? kérdezte hangosan. Miért tetted ezt??? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet és Te kárhoztattad őt korai halálra!!
Miért ?
Az Úr így válaszolt:
-A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a TE nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt a én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.
Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet !!! Meg fog halni hónapokon belül. Miért ???
Az Úr válaszolt:
-A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
Az orvos megértette, őróla van szó, már potyogtak a könnyei.
A sebész odaült a fiú ágya szélére, a szülők vele szemben ültek. Akkor felébredt és suttogva kérdezte:
-Kinyitottad a szívemet???
- Igen, mondta a sebész.
-Mit találtál ? -kérdezte a fiú.
-Megtaláltam Jézust- felelte az orvos

Weöres Sándor: Ki minek gondol

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Zuhanás...

„Zuhantam. Az egyik kezemben a szívét tartottam, a másikban
pedig a sajátom. Valamelyiket el kellett engednem, hogy megmentsem magam. Az
ésszerű az lett volna, hogy magamat mentem, de ehelyett eldobtam mindenem, amim
csak van, hogy vigyázhassak az Ő szívére…”

Deja vu

 http://www.youtube.com/watch?v=O3P5G-8Mfxw&feature=player_embedded

Deja vu

Ahogy a szél kísérte álmaimból
Esőt bont a hajnal,
Mint ha itt lennél a némaságból,
Kristálytiszta hanggal,
Így jössz felém,
Véget nem érő szép remény
Érintetlen lelkemre várva
Így jössz felém,
Végtelen vágyak tengerén
Váratlanul, így még ártatlanul.

Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok

Csak a láthatatlan szárnyasokkal,
Táncoló szavakkal,
Annyi szép reményeket idéző
Furcsa gondolattal,
Most így tűnik el, de miféle fény takarja el?
Érintetlen, lelkembe zárva,most miért nem felel?
Mondd, kinek az angyala vitte el?
Váratlanul egy hang így szólt válaszul.

Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok

Deja vu, nézd, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok

Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok

Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok

Deja vu 

Wass Albert Magányosság erdeje

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak; én és valaki
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.

S van itt egy álmom: különösen szép
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majd elémbe lép
és megfogja két tévelygő kezem
lecsókolja két könnyező szemem...
Valaki majd az életembe lép
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép
és különösen, mégis fáj nekem...

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki.
Valaki, akit nem ismerek
és akiről még tudnom sem szabad:

Bár jobban szeretem, mint magamat.

B. Radó Lili: Fogócska

Egy pillanatra, Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy únok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.

Uram lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szivem helyében hordok.
Simogass engem síma kézzel
s mert hangom halk s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:

ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
hajszás Harc és ezernyi Verseny,
gyötrött Dalom, sok véres Versem,
Féltés, Gond, ájult Szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból.

Kosztolányi Dezső – Kedves

Kosztolányi Dezső – Kedves

Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szoritod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,
élő titok egy még nagyobb titokba.
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
és végtelen és bús, akár a tenger,
és mekuszálja hullámos hajad,
szemed alá rak szarkalábakat.
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
ijedve kérded: micsoda zenél?
És este búgni, bőgni fog a kályha
és künn az utcán fújni fog a szél.
Te sírva szólitod a Véghetetlent,
s felelni fog a föld és a göröngy.
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.

Hamvas Béla: Miért csillag a barát? És miért barát a csillag?

"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása."

Hamvas Béla

Az utolsó szamuráj...

 "Az élet ott van minden sóhajban, minden csésze teában, minden kioltott életben. Ezt látja meg a harcos."






  http://www.youtube.com/watch?v=JdLBpcguoDM

Wass Albert: Funtineli boszorkány

Wass Albert

„Amennyi az éjszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjszaka, és minden éjszakához szükséges egy nappal. Minden éjszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent - ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe... érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjszaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éjszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát porciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka...!... Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék... Ami pedig másokat illet..., nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én... nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserű morzsát is föl nem szedte az ember. Az így van.”

/Wass Albert: Funtineli boszorkány/

Csak úgy

Csak úgy megrezzen,
csak úgy hirtelen
újra megdobban
itt a szivemben...
Csak úgy álmodom,
csak úgy létezem,
csak úgy átvágok
az egész életen...
csak úgy boldogság-
-vagy csak képzelem?
Csak úgy várok rád
és ez jó nekem...
Csak a hangodért,
csak hogy vagy nekem-
-tényleg vagy nekem?
Csak úgy kedvesen
halkan csendesen
súgd meg kedvesem-
-s talán elhiszem...

 

/Álomtündér/

Olyan jó, hogy van...

Olyan jó, ha van valaki az életünkben, akivel mindent megoszthatunk, aki elfogad minket, és olyannak lát, amilyenné válni szeretnénk. Olyan jó, hogy van egy levelezőtársam, aki igazi barát. 

"Honnan ismerjük fel egymást?
Onnan, hogy a lélek hangjaira érzékenyek vagyunk.
Onnan, hogy a csodát nem engedjük elvenni magunktól.
Onnan, hogy messzire nézünk,
jóval a földi élet és a halál határain túlra.
Onnan, hogy nem engedjük megfosztani magunkat attól a bizonyosságtól,
hogy halhatatlanok vagyunk.
Onnan, hogy hiszünk a hitben.
Onnan, hogy sejtjük, ahová elindultunk, ott várnak.
Onnan, hogy belül keresünk, magunkban is, másokban is.
Onnan, hogy bár magányosak vagyunk, nem vagyunk egyedül.
Onnan, hogy életünknek, még ha nehéz is, értelmét látjuk.
...Fogjuk meg egymás kezét.
De ha nem sikerül-mert ma ez is nehéz- legalább
tudjunk egymásról a sötétben."
Müller Péter

Villás Béla előadások

Villás Béla előadások, tanítások...

Villás Béla -A tudatos élet csodája

http://www.youtube.com/watch?v=0KtavRFDz-E&feature=share

Villás Béla - Az ember mint kozmikus lény szerepe, feladata, célja a létezésben

 http://www.youtube.com/watch?v=JZXQ37j1shc&feature=share

Villás Béla - Átok, rontás

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=2xAIpYTg-2E

Villás Béla - Angyalok teremtése és feladatuk a teremtésben

http://www.youtube.com/watch?v=Hr7QnOeGojc&feature=share

Villás Béla - Az élet nem feladat, hanem lehetőség

http://www.youtube.com/watch?v=pGLmV6BG_pE&feature=share

 Villás Béla: Radiesztézia (2012.03.29.) 

http://www.youtube.com/watch?v=BWGGQhwUdqE&feature=share

 

Villás Béla-A spirituális felébredés szükségszerűsége és lehetősége 

 http://www.youtube.com/watch?v=xuteWeyLFws&feature=share

 

Villás Béla - Válj szabad emberré, hogy önzetlenül szerethess

http://www.youtube.com/watch?v=-fZ2DTmIbv4&feature=share

Villás Béla - Kommunikáció a szellemvilággal, démonidézés, angyalkommunikáció... 

 http://www.youtube.com/watch?v=Pkb78MhNBpA&feature=share

......................................................................................................................... 

http://www.spiritiszta.hu/cikkek/villas-bela-eloadasai.htmlhttp://www.spiritiszta.hu/cikkek/villas-bela-eloadasai.html

 

Márai Sándor:"Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek...

"Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken."

Müller Péter:Az igazi szeretet

Müller Péter

Az igazi szeretet nem legyőzhető. A mi szeretetünk sajnos nem ilyen. Mi, ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban s zeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem „vérre megy”, erősebbnek tűnik. Az egoizmus világában az az erős, aki önösebb. Akinek a páncélja keményebb. Márpedig a „tökéletlen” szeretet védtelenné tesz. Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé. Páncélban nem lehet szeretni, s ha levetjük önzésünk páncélját, nemcsak érzékenyek leszünk, de sérülékenyek is. És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyelő hőfokon, mindig annak nehezebb, aki jobban szeret. A szerelem „egyfülű kosarát” rendszerint az egyikünk cipeli. Annak a nehezebb. Még akkor is, ha néha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb. A mi világunkban szeretni: vesztes vállakozás. Rossz üzlet, ráfizetés. Mégis belemegyünk néha. Mert amit nyerünk vele, az – akármilyen szenvedéssel jár – mégiscsak életünk értelme s talán egyedüli célja is. Ezért van ez, hogy az ember egy szerelembe nem belemegy, akarattal, hanem „beleesik” – akarata ellenére.

Ha azt mondod: olyannak szeretlek, amilyen vagy – nem igaz. Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá. Minőségileg többnek látod.

Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát.

Nem tapasztaltad még, hogy egy arcon látni lehet, ha valaki szereti? És persze azt is, ha ő szeret.

Mindig akkor vagyok depressziós, amikor nem szeretek.
Sokan azt mondják: depresszió nincs, csak igazlátás.
Vagyis hogy ez a reális látásmód.
Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint „a szív szemének” vaksága – vagyis a szeretet hiánya.
Aki szeret, annak fickándozik a szíve.
Annak az élete színes és süt a napja.

Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap. Örökös félhomály van, ködszürke sivárság. „Reálisan” tudjuk, hogy „élünk még tíz-húszezer napot és utána elkaparnak”. „Reálisan” azok is tele lesznek gonddal, betegséggel, kudarccal. Előbb-utóbb mindenkit elveszítünk, és a végén mi is meghalunk.

Erre a képre mondjuk, hogy „reális”. De vajon reális-e egy táj napsütés nélkül? És reális-e egy élet szeretet nélkül? Nem hiszem.

Embernek lenni azt jelenti, hogy meg kell tapasztalnunk mindent.
Minden káprázat, önbecsapás, tévedés, bukás, minden remény és csalódás beletartozik a Teremtés nagy tervébe.

Ha valaki „rossz szemmel néz rád”, gyűlöl, megvet, irigyel, vagy utál a legrosszabbat hozza ki belőled.

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.

E. Isenhour: Add tovább!

E. Isenhour:
Add tovább!

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

Szentmihályi Szabó Péter-Térdre magyar!

Müller Péter:Varázskő

Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihül.
Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre.
Nem közönyt jelent.
Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján.
Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz. Akármekkora a viág - százmilliárd fényév -, a Végtelen kisebb, mint egy búzaszem, s én nem tudok nem benned élni.
És te sem tudsz kilépni belőlem, soha.
De amíg nem a valóságos világban élünk...amíg a mulandóságban vándorolunk: hiányzol.
És fáj.

...

 Tudjuk, hogy ezzel a hiánnyal nagyon szépen együtt lehet élni.
Nem is gondolunk rá.

De hirtelen ez bukkan föl, ha sok-sok inkarnáció múlva találkozol egy idegennel, s azt gondolod: "Ismerlek!... De honnan?... Nem tudom...Csak azt, hogy TE VAGY AZ.

Megszólal benned a Hiány.
Mert az arcok változnak, az én-szerepek változnak, a jellemek, testek, mesék, sorsok és életek változnak - de megmarad a szeretet.
Ám ez átsüt minden testen, jelmezen, maszkon, változáson, időn, téren és a mulandó, égi színjátékon.

Árvai Attila: A perc

Árvai Attila: A perc


Csak így, most kicsit egyszerűn szeretlek
Mert így esik jól megfáradt lelkemnek
Csak így most kicsit még válladhoz bújhatok
Mert ha nem teszem meg...lehet belehalok

Csak így, most kicsit még összerezzenek
Mert megéreztem belül szerelmes szívedet
Csak így, most kicsit még hadd ábrándozzak
Rólad szép szerelmem...hadd kalandozzak...

Csak most, míg elül a fényes szép napunk
Talán megfejthetem édes egy csillagunk
Tán meglátom kettőnkben azt az áldott csodát
Amit más, már senki...emberfia nem lát...

Csak hadd örüljek még Neked néhány percet
Csak így magamban, dédelgessem szíved
Csak egy rövid, boldog pillanatra vágyom
Mit csak Te tudsz adni, lehunyt szemmel várom

Csak most, kérlek ne hagyj még magamra
Várjunk még egy percet e boldog alkalomra
Énekeljen szívünk...mi a fülnek néma
De szerelmes lelkünknek, boldog hagyatéka

Folyton csak rohanunk!...ne fuss el a percből!
Érezzünk még kicsit, e boldog szerelemből...
Várj, időnk elrohan, csak még egy másodpercet!...
Addig pillants reám, míg érzed szerelmemet...

Hadd érintsem kezednek simító illatát
Éhező szívemnek régen várt mámorát...
Várj még...csak egy boldog pillanatot
Ne siessünk el úgy, ha már megadatott...

Nézd csak szép szerelmem, itt ez a perc miénk
Mit a Teremtőnk is, őrizve tett elénk
Csak hallgasd egy kicsit még szívünknek dallamát
Add át hű lelkemnek szerelmed csodáját...

Várj még a Teremtés e gyönyörű percében
Hadd ússzak szép szemed varázsos fényében
Hadd kiáltsam világgá mennyire szeretlek!
Folyjanak tengerré szememből a könnyek...

Hadd érintselek, csak még néhány percig
Lássam könnyeidet, mert szívemet megmentik
Édes egy szerelmem, vágyam csak feléd hajt
De ha így tudsz adni, a perc is örökké tart

Hadd tartsam kicsit még kezemben a kezed
Hadd tegyem most szebbé, magányos életed
Mert ha boldogságod látom, gyöngyös két szemedben
Áldott lesz életem....s, hogy megszülettem...

Colleen McCullough-A tövismadarak

A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egyész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára... Legalábbis a monda szerint.

Colleen McCullough

Müller Péter "Így működik a világ angyala...

Müller Péter

"Így működik a világ angyala, akit úgy hívunk, hogy tündér. De így működnek a mi embersegítő angyalaink is.

Azzá válni, akit szeretek - ez az angyalpszichológia fontos tanítása.

Ehhez az angyalnak el kell felejtenie önmagát. Ki kell bújnia magából, levetni egyéniségét, mint egy ruhát - vagyis az első lépés, hogy föl kell áldoznia önmagát.

Egy kicsit meg kell halnia s föltámadnia bennünk.

Vagy másképp: el kell felejtenie, ki ő, és beléd kell álmodnia magát, mintha te lenne ő.

Ezt hívják az angyalok "átélésnek" vagy "azonosulásnak".

Művelt angyalok, akik sok könyvet olvasnak, úgy nevezik, hogy metamorfózis.

Ennek tehát két lépése van.

Az első: kilépek önmagamból, és ideiglenesen föláldozom a lényemet - érted.

A második: belelépek a lényedbe, azonosulok veled, és én leszek te.

A második lépés a nehezebb.

Bele kell bújnia egy idegenbe. Magára kell öltenie egy másik ember lényét, az ő testi-lelki "ruháját", jellemét, természetét. S mivel rendszerint beteg lénybe bújik, a legnehezebb, hogy át kell élnie a betegségét, a kínját, a rémületét, az őrületét. És meg kell szenvedni a szenvedéseit.

...

Őrangyalod, ha vigyáz rád, oly mértékig a lényeddé válik, hogy azt gondolja, amit te gondolsz, azt érzi, amit érzel, átéli lelked minden zűrzavarát - és ezért pontosan tudja, hogy hol akarod éppen elrontani az életedet.

Látja, hogy mi készül benned.

Ez nagyon fontos angyaltudás. Mindennek, ami veled történhet a jövőben, a csírái már ott lappanganak benned; az angyal tudja, ha mindezt megszülöd, mi lesz a sorsod.

...

Nem mindig hallod. Mert az angyal olyan észrevétlen, hogy nem is tudod, hogy ő benned van. Fogalmad sincs róla. Csak onnan veszed észre, hogy egy hang megszólal benned. Mintha hirtelen világos gondolataid támadnának, és váratlanul azt érzed, hogy eloszlanak a félelmeid.

Mész az utcán, és hirtelen jó kedved lesz.

Vagy erőt érzel magadban. Fáradt voltál, és egyszerre bizseregni kezd valami benned; feltöltődtél, erős lettél, megjött a kedved...

... ez az angyal munkája volt."

(érzed már?)

Van olyan nap...

Van olyan nap, amikor azt érzed, kárpótlást kaptál minden rosszért. Amikor elérkezik egy pillanat, amelyet szeretnél megállítani, megfogni és soha el nem engedni. Soha. . . De el kell engedned. Ám ez a pillanat, ezek a pillanatok újra erőt adnak a következő rossz napokhoz. És így állnak össze hetek, hónapok, évek. . . És elérkezik újra a pillanat. Amit többé már nem kell elengedned.

Csitáry-Hock Tamás