A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor
szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét
egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz
ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb,
leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének,
hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos
dal, az élete árán. De akkor az egyész világ elnémul, őt hallgatja, és
Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az
ára... Legalábbis a monda szerint.
Colleen McCullough
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése