Árvai Attila: A perc

Árvai Attila: A perc


Csak így, most kicsit egyszerűn szeretlek
Mert így esik jól megfáradt lelkemnek
Csak így most kicsit még válladhoz bújhatok
Mert ha nem teszem meg...lehet belehalok

Csak így, most kicsit még összerezzenek
Mert megéreztem belül szerelmes szívedet
Csak így, most kicsit még hadd ábrándozzak
Rólad szép szerelmem...hadd kalandozzak...

Csak most, míg elül a fényes szép napunk
Talán megfejthetem édes egy csillagunk
Tán meglátom kettőnkben azt az áldott csodát
Amit más, már senki...emberfia nem lát...

Csak hadd örüljek még Neked néhány percet
Csak így magamban, dédelgessem szíved
Csak egy rövid, boldog pillanatra vágyom
Mit csak Te tudsz adni, lehunyt szemmel várom

Csak most, kérlek ne hagyj még magamra
Várjunk még egy percet e boldog alkalomra
Énekeljen szívünk...mi a fülnek néma
De szerelmes lelkünknek, boldog hagyatéka

Folyton csak rohanunk!...ne fuss el a percből!
Érezzünk még kicsit, e boldog szerelemből...
Várj, időnk elrohan, csak még egy másodpercet!...
Addig pillants reám, míg érzed szerelmemet...

Hadd érintsem kezednek simító illatát
Éhező szívemnek régen várt mámorát...
Várj még...csak egy boldog pillanatot
Ne siessünk el úgy, ha már megadatott...

Nézd csak szép szerelmem, itt ez a perc miénk
Mit a Teremtőnk is, őrizve tett elénk
Csak hallgasd egy kicsit még szívünknek dallamát
Add át hű lelkemnek szerelmed csodáját...

Várj még a Teremtés e gyönyörű percében
Hadd ússzak szép szemed varázsos fényében
Hadd kiáltsam világgá mennyire szeretlek!
Folyjanak tengerré szememből a könnyek...

Hadd érintselek, csak még néhány percig
Lássam könnyeidet, mert szívemet megmentik
Édes egy szerelmem, vágyam csak feléd hajt
De ha így tudsz adni, a perc is örökké tart

Hadd tartsam kicsit még kezemben a kezed
Hadd tegyem most szebbé, magányos életed
Mert ha boldogságod látom, gyöngyös két szemedben
Áldott lesz életem....s, hogy megszülettem...