A szívemet most végre odaadtam néked

"A szívemet most végre odaadtam néked,
s te arannyal bevontad, s megköszönted nékem
magadhoz felemeltél, és szorosan átöleltél
s biztonságos karjaidban, egy új világba vittél

Éldegéltünk békén, sok sok színes virág között
madárcsicsergésben, és szerető lelkek között
napsugárral közlekedtünk, és a holdfénnyel játszadoztunk
napról napra éldegéltünk, s szívünkben a vágy hangja zsongott

De reggel valami történt velem, s felébredve álmomból
nem voltál már ott velem, s szívem csak üresen tátongott
potyogtak, potyogtak a könnyeim, sirattalak téged némán
és a fájdalomtól végignyúlva ágyamon, már vártam a halált

Így aludtam el, s álmomban velem voltál ismét
szorosan magadhoz öleltél, s bőröm bőrödhöz érve újra élt
rám mosolyogtál, gyönyörű szemed ragyogott énreám
a mennybe repültünk, és a boldogságunk is velünk szállt

Az út melyen most indultunk el ketten, olyan más
csak a csillagok kísérnek, s az áldott holdsugár
körülöttünk minden gyönyörű, és bársony hófehér
egy angyalt szerettem meg, ó már értem, egy angyali fiút

Így a szívemet most végleg odaadom néked,
s te gyémánttal bevonod, s megköszönöd nékem
magadhoz felemelsz, és szorosan átölelsz némán
s biztonságos karjaidban, egy más világban élünk már…"