A tükröm vagy, s én a tükröd vagyok néked...

A tükröm vagy, s én a tükröd vagyok néked
A végtelenből végre hozzád költözök végleg

Ezer éve kerestelek, kutattalak, az álmaimban léteztél
Az életem minden percében, a szívedben, a szívemben éltél

Tudtam, te tudtad, hogy létezel, hogy én létezek valahol
Mégsem hittünk igazán egymásban, egymás létezésében vakon

Pedig mikor szemeinket behunytuk, s utazott a lelkünk,
Éreztük a napsütésben, hallottuk a madarakban,
A hűsítő patak kristálytiszta kék vízében,
Az izzó parázs ezernyi sok színében,
Az eső utáni bódító illatárban,
S a gyönyörű meseszép szivárványban

Ott voltál, s én ott voltam minden pillanatban veled, s velem
De látni nem láttalak még, nem foghattam még két kezed
Nem ölelhettelek át, nem adhattam még soha csókot neked

Egymás nélkül éldegéltünk, s dolgaink így is jól alakultak
Te családra is leltél, s boldogan élted a mindennapokat
Gyermekeidben látod a jövőt, társadban a szerelmes szívedet
Az életed rendesen működik, de a lelked még mindig utánam réved

Nem nyugszik idővel, nem számít a távolság sem
Lenyomatunk ott maradt egymásban, s lelkünkben a szíved, szívem
És egy szép napon megtörténik majd a csoda, s megpillantjuk egymást
Elhangzik majd egy szó, vagy csak egy néma pillantás

Attól a naptól kezdve már semmi sem lesz ugyanaz többé,
Az életünk beteljesedik végleg, sorsunk egymás mellé tereli életünket
S a világ végre egyensúlyban élhet,
Nincs több kérdés, nincs többé kétely
Egy szellő elindul végső útjára végleg

Csukd be a szemed most, és hallgasd az erdő zaját némán

„A tükröm vagy, s én a tükröd vagyok néked
A végtelenből végre hozzád költözök végleg”