Álom

Álmodtam éjjel egy igaz történetet
egy világról, melyben már nincsenek hegek
Egy földről, ami tiszta, és bársonyosan szép
emberekről, kik tisztelik az állatok törvényét
Akik nem romboltak, nem pusztítottak többé már
és növényekről, kik nem szenvedték meg a változást
Álmomban a patakok színe folyton változott,
az arra járó lelkekhez mindig igazodott
Az eső már nem volt savasan pusztító, égető csapadék
csak édes és simogató, éltető hűs égi folyadék
A szivárvány az csak szivárvány volt
érdekes, álmomban ez semmit sem változott
A napsugár viszont együtt élt a holdsugárral
a csillagokkal együtt vigyáztak az egész világra
Az erdőbe a tündék már nem csak dolgozni jártak
a tisztásokon nem gyűltek össze többé gonosz árnyak
A városokban elhalkultak a néma segélykiáltások
áhítatos csend lett úrrá, s a lelkekben béke honolt
A gyerekek már nem féltek, a felnőttek nem uralkodtak többé
álmomban családban éltek, egymás szövetségeseként
Végre egyesültek a szívekben a felgyűlt energiák
és megtanultuk szeretni a világot, s egymást….
L.I.
♥