Ma
reggel, ahogy bekapcsoltam a számítógépet, megint jött egy "éteri
üzenet", amiken már csak mosolygok, mert ez így megy egy ideje. És nem
csak nálam, ez szinte biztos.
Minden idézet hordoz magában egy minimális információt, mindegy, hogy mikor, ki írta, és miről is szól. Mindig ott szerepel benne a "válasz", a mi válaszunk, a kérdésünkre, mindegy, hogy ezt a kérdést feltettük, vagy csak gondoltunk rá.
Az idézetek általában pontosan eljutnak azokhoz, akiknek szükségük van segítségre, vagy csak vigaszra, egy kis megerősítésre, vagy csak szépséges érzésekre vágynak.. Ha egy idézet, egy vers, egy dal, egy könyv, egy festmény, vagy egy film célba talál akár egy embernél is, már megérte megírni, megalkotni. Hányszor voltatok úgy, hogy egy adott élethelyzetben, egy rossz pillanatban, vagy akár egy boldog percben hirtelen egy rajz, egy írás, vagy egy film formájában érkezett megerősítés az akkori érzésetekhez, vagy az ellenkezője, segített a döntéseteket meghozni egy nehéz helyzetben.
Ezeket nevezzük véletleneknek. Igen. Hmmm...
Szerintem meg Isteni beavatkozásnak, Isteni segítségnek.
Sokan kérdezik, hogy" Hol találtad ezt a verset?", vagy hogy, "Hogy sikerült pont a kérdésemre felelned, anélkül, hogy megkérdeztem volna?" Vagy "te mindig olyan szép dolgokra bukkansz!". És én mindig ugyanazt a választ szoktam adni erre, mert így is érzem, az általam "kiposztolt" idézetek, versek, képek egy kölcsönös együttműködés eredményei, és kicsit ezek a dolgok találnak rám, és nem én rájuk.
Igazából nem tudom mikor kezdődik a tudatos, és az ösztönös észlelés, mindenkinek máskor jön el az életébe. Valami megváltozik, valamit elveszítünk, a "szerencsésebbek" valamit kapnak. Mindenki más sorrendben. De ugyanannyit...
És elindul egy folyamat. A "spirituális vezetőink", a világ ezt ébredésnek hívja. Mindegy a megnevezése. Az igazi lényeg, hogy akármennyire is, de változzunk, mert valljuk be, van miből. Van miért. Van kiért. Főképp magunk miatt. De a szeretteink miatt is, mert példát kell mutatnunk, az erősebbnek kötelessége segíteni a gyengébbeket, az okosabbaknak a kevésbé felvilágosultakat, és a szeretni tudóknak segítenie kell a rászorult "rontó" embereket. Mert nekik van a legnagyobb szükségük a segítségre, az anyagi világban bennragadt lelkeknek kell igazán kezet nyújtanunk. Most vagy tíz ide illő idézet jutott eszembe, és ezen csak mosolygok már...., a gondolatok csak úgy száguldoznak. Szép érzés.Egy ajándék. :) /kicsit elkalandoztam.../
Szóval egy a lényeg, valami tényleg elindult, talán mindannyiunkban, csak sokan nem tudják, vagy nem akarják még maguknak sem bevallani. Minden nap történik valami fantasztikus, valami "megmagyarázhatatlan", na erre kell idő, hogy ne akarjunk magyarázatot találni mindenre. Én is átestem ezen, még mindig be-be ugrik a racionális részem egy újabb elmés kérdéssel...De egyre ritkábban. Nem számít miért történnek a dolgok, főképp, hogy nálam ez az utazás most csodálatos pillanatokból áll.
De hiszem, hogy mindenki eljuthat erre a pontra, és még rengeteg mindent kell megtanulnunk, megtapasztalnunk, addig amikor azt mondhatjuk, végre megértettük a dolgokat, akkor már a tudásunkat tanító szándékkal megoszthatjuk a többiekkel, és ha az életünk példamutatóan hat az emberekre, és függőségek, hazugságok, és feltételek nélkül tudunk élni, akkor igazán magas szintre jutottunk, ami ismeretlenül is, de isteni érzés.
Fantasztikus dolog "szivacsnak" lenni. Én piszkosul élvezem az információ beáramlását, a dolgok gondolati megvalósulását, az isteni segítségnyújtás meglátását, megérzését, befogadását. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert gyönyörű lelkű emberek kerültek az életembe, nemtől, kortól, származástól függetlenül.
Ha ezen kívül már semmi sem történne az életemben, én már akkor is boldog lennék, mert rengeteg ajándékot kaptam az elmúlt hetekben, hónapokban érzések, személyek formájában. És csak remélni tudom, hogy én legalább ennyi szépet tudtam sugározni felétek! És örökké hálás leszek érte, mindenkinek, neked. Az együtt töltött időért, a szeretetért, a sok-sok gyönyörű pillanatért, és most a sírás fojtogat, de ez így szép, így igazi érzés. :)
Reggel találtam egy idézetet egy filmből, ami pont erről az érzésről, gondolatról szól:
"Tedd egész életedet ajándékká. Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék. Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz. Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben."
Hát talán legyen ez a mai nap üzenete, és tartson ki jó sokáig bennünk, körülöttünk,
nagyon nagy szeretettel: L.Ildikó ♥
2012.07.08.
Minden idézet hordoz magában egy minimális információt, mindegy, hogy mikor, ki írta, és miről is szól. Mindig ott szerepel benne a "válasz", a mi válaszunk, a kérdésünkre, mindegy, hogy ezt a kérdést feltettük, vagy csak gondoltunk rá.
Az idézetek általában pontosan eljutnak azokhoz, akiknek szükségük van segítségre, vagy csak vigaszra, egy kis megerősítésre, vagy csak szépséges érzésekre vágynak.. Ha egy idézet, egy vers, egy dal, egy könyv, egy festmény, vagy egy film célba talál akár egy embernél is, már megérte megírni, megalkotni. Hányszor voltatok úgy, hogy egy adott élethelyzetben, egy rossz pillanatban, vagy akár egy boldog percben hirtelen egy rajz, egy írás, vagy egy film formájában érkezett megerősítés az akkori érzésetekhez, vagy az ellenkezője, segített a döntéseteket meghozni egy nehéz helyzetben.
Ezeket nevezzük véletleneknek. Igen. Hmmm...
Szerintem meg Isteni beavatkozásnak, Isteni segítségnek.
Sokan kérdezik, hogy" Hol találtad ezt a verset?", vagy hogy, "Hogy sikerült pont a kérdésemre felelned, anélkül, hogy megkérdeztem volna?" Vagy "te mindig olyan szép dolgokra bukkansz!". És én mindig ugyanazt a választ szoktam adni erre, mert így is érzem, az általam "kiposztolt" idézetek, versek, képek egy kölcsönös együttműködés eredményei, és kicsit ezek a dolgok találnak rám, és nem én rájuk.
Igazából nem tudom mikor kezdődik a tudatos, és az ösztönös észlelés, mindenkinek máskor jön el az életébe. Valami megváltozik, valamit elveszítünk, a "szerencsésebbek" valamit kapnak. Mindenki más sorrendben. De ugyanannyit...
És elindul egy folyamat. A "spirituális vezetőink", a világ ezt ébredésnek hívja. Mindegy a megnevezése. Az igazi lényeg, hogy akármennyire is, de változzunk, mert valljuk be, van miből. Van miért. Van kiért. Főképp magunk miatt. De a szeretteink miatt is, mert példát kell mutatnunk, az erősebbnek kötelessége segíteni a gyengébbeket, az okosabbaknak a kevésbé felvilágosultakat, és a szeretni tudóknak segítenie kell a rászorult "rontó" embereket. Mert nekik van a legnagyobb szükségük a segítségre, az anyagi világban bennragadt lelkeknek kell igazán kezet nyújtanunk. Most vagy tíz ide illő idézet jutott eszembe, és ezen csak mosolygok már...., a gondolatok csak úgy száguldoznak. Szép érzés.Egy ajándék. :) /kicsit elkalandoztam.../
Szóval egy a lényeg, valami tényleg elindult, talán mindannyiunkban, csak sokan nem tudják, vagy nem akarják még maguknak sem bevallani. Minden nap történik valami fantasztikus, valami "megmagyarázhatatlan", na erre kell idő, hogy ne akarjunk magyarázatot találni mindenre. Én is átestem ezen, még mindig be-be ugrik a racionális részem egy újabb elmés kérdéssel...De egyre ritkábban. Nem számít miért történnek a dolgok, főképp, hogy nálam ez az utazás most csodálatos pillanatokból áll.
De hiszem, hogy mindenki eljuthat erre a pontra, és még rengeteg mindent kell megtanulnunk, megtapasztalnunk, addig amikor azt mondhatjuk, végre megértettük a dolgokat, akkor már a tudásunkat tanító szándékkal megoszthatjuk a többiekkel, és ha az életünk példamutatóan hat az emberekre, és függőségek, hazugságok, és feltételek nélkül tudunk élni, akkor igazán magas szintre jutottunk, ami ismeretlenül is, de isteni érzés.
Fantasztikus dolog "szivacsnak" lenni. Én piszkosul élvezem az információ beáramlását, a dolgok gondolati megvalósulását, az isteni segítségnyújtás meglátását, megérzését, befogadását. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert gyönyörű lelkű emberek kerültek az életembe, nemtől, kortól, származástól függetlenül.
Ha ezen kívül már semmi sem történne az életemben, én már akkor is boldog lennék, mert rengeteg ajándékot kaptam az elmúlt hetekben, hónapokban érzések, személyek formájában. És csak remélni tudom, hogy én legalább ennyi szépet tudtam sugározni felétek! És örökké hálás leszek érte, mindenkinek, neked. Az együtt töltött időért, a szeretetért, a sok-sok gyönyörű pillanatért, és most a sírás fojtogat, de ez így szép, így igazi érzés. :)
Reggel találtam egy idézetet egy filmből, ami pont erről az érzésről, gondolatról szól:
"Tedd egész életedet ajándékká. Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék. Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz. Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben."
Hát talán legyen ez a mai nap üzenete, és tartson ki jó sokáig bennünk, körülöttünk,
nagyon nagy szeretettel: L.Ildikó ♥
2012.07.08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése