Álom...veled

Megint egy álmot láttam, egy tábortűz melegénél álltam,
Csak néztem a pattogó parázsgyermekeket élni, játszani,
Megbabonázva nézni színeit, elvarázsolva hallani hangjait,
S illatába beleborzongani, és velük a csillagokig szállni.

Behunytam szemeim, hagytam, hogy körbefonjon az este fénye,
Éreztelek téged, közelséged átölelve, én is égtem a tűz mellett,
Hallottam sóhajtásod, a csókjaidat nyakamon, ó istenem, mi ez...,
A szívem gyorsan kalapált, a vérem az egekig fel-fel, felfelé szállt.

És ekkor egy hangot hallottam, suttogta fülembe, én drágám...,
Két pillámat ijedtem nyitottam, ez most egy álom talán...?
Óvatosan megfordultam, vigyázva az áldott pillanatra,
S te ott álltál velem szemben, ragyogó mosolyoddal némán...,

Belenéztem abba az áldott kék tóba, a szemeidben van az otthon,
Kapkodva próbáltam levegőhöz jutni, a boldogság megrohamozott,
Simogattalak, öleltelek, s te szerelmesen hagytad ezt énnékem,
Nem volt mit tennünk, engedtünk az égnek, s a teremtő közben mosolyogva ránk, ránk nézett....L.I. ♥