A mostani 26 000 éves
ciklus kezdetén az emberiség magasabb kollektív tudásának egy olyan
kérése is volt, hogy a kritikus ciklusváltások és fejlődési
fordulópontok kivételével a felsőbb szellemi tanítások és vezetést a
földi emberiség azoktól a megvilágosodottaktól kapja, akik maguk is
átestek fizikai megtestesüléseken. A Föld népei ugyanis szerettek volna
odáig fejlődni, hogy képessé váljanak maguk kommunikálni a magasabb
dimenziókkal és csillagrendszerekkel. Ekkor lépett fel az igény először a
Ka-energiáról szóló tanítások lehozatalára. Az emberek ugyanis meg
akarták érteni, hogyan remélhetik betölteni szellemi életfeladatukat, és
hogyan válhat belőlük földi mesterfaj. A Plejádokbeliek erre tanítani
kezdték őket a Magasabb Énről, a Ka-energiáról, amelynek segítségével
felvehetik és állandó jelleggel fenntarthatják a kapcsolatot Magasabb
Énjükkel, de szóltak a magasabb világokról és más csillagrendszerekről
is. Tanításaik értelmében a helyes, és igaz életvitel, a szellemi
fejlődére törekvés, a meditáció, az ima és a tudatosság fejlesztése az,
ami elvezet a Magasabb Énnel való összhang megteremtésére. Az isteni Ka
felélesztése révén lehetővé válik a Magasabb Én és a fizikai test teljes
egybeolvasztása, azaz az Isteni jelenvaló vagy Krisztusi Én tökéletes
befogadása. A teljes megvilágosodást közvetlenül megelőzően a
Ka-csatornákban és az asztráltest finomkeringési rendszerében, valamint a
fizikai idegrendszerben, a mirigyrendszerben és az akupunktúrás
gyógyászatban vagy a siacu masszázsban is aktivált elektromos
meridiánhálózatban megfelelően áramló Ka-energia hatására pedig rövid
idő alatt bekövetkezik majd a szükséges genetikai átalakulás.
A
ciklus első 5200 évében az egyiptomi vagy atlantiszi Ka-templomokban
beavatást nyert emberek közül több ezren érték el a megvilágosodást, és
közülük is sokan jutottak a következő, magasabb fokozatra, azaz
valósították meg a Krisztus-tudatot. Néhányuk úgy döntött, itt marad a
Földön; ők akár 2000 évig is éltek ugyanabban a fizikai testben, amelyet
a Ka-energia áramoltatásával és szellemi gyakorlatokkal tartottak
fiatalon és egészségesen. Ez alatt az 5200 év alatt újabb,
megvilágosodásra vezető ösvények is kialakultak a bolygó fejlettebb
szintű egyedei számára.
Az
első 5200 év végén hatalmas földrengés rázta meg a Földet, amely az
addig fennmaradt lemúriai templomok többségét romba döntötte, és
elpusztította Atlantisz szigetének felét. A lemúriai faj maradéka, akik a
további földi életet választották, a Shasta -hegy alatt alkották meg
új, föld alatti kolóniájukat. Néhány lemúriai beleolvadt az amerikai
indián, hawaii és tibeti törzsek őslakói közé - ezekből a népekből nőzz
ki aztán a maja, az inka és az első buddhista kultúra, amelyeknek élén
valamikor lemúriaiak álltak szellemi vezetőkként és tanítókként. A
földrengés atlantiszi túlélői még mindig elegen voltak ahhoz, hogy
kultúrájuk fennmaradjon. Csoporttudatuk ahhoz a szellemi lényhez
fordult, akit földi síkon Tothnak neveznek, és arra kérték őt, hogy
inkarnálódjon közéjük, és élessze fel az ősi tanításokat, amelyek a
földrengés következtében veszendőbe mentek. Toth, aki a Plejádok
Arkangyali Testvériségének Ra-csoportjába tartozott, eleget tett
kérésüknek, és sűrített magának egy testet, amelyben alakot öltve
Atlantisz szellemi vezetője lett.
Röviddel Toth Atlantiszra érkezését követően szakadás következett be a Föld téridő-folytonosságában, s a résen keresztül a Lant csillagképből származó lények - akik korábban az Orint szállták meg - érkeztek a Földre. Csoportjuk vezetője Lucifer volt, aki elősegítette a téridő folytonosságának megbomlását és a behatolást: a szoláris gyűrűn kívülről intenzív, magas frekvenciájú rezgéshullámokat sugároztak a Föld légterébe, és amint rés keletkezett a védőburkon, egy fényjárművel betörtek rajta. Ezek az orini Lant-lények Lucifer segítségével elsajátítotték a "nemtér-nemidő" utazás technikáját, így a rés keletkezésének pillanatában másodpercek alatt keresztül tudnak hatolni a védőpajzson - megállíthatatlanok voltak. Földre jövetelük a Lant csillagkép lényei, Lucifer és bizonyos emberek karmikus összeköttetéséből kifolyólag tulajdonképpen elkerülhetetlen volt. Előzetes terveik értelmében az Atlantiszon landoltak, mert ez volt az a földterület, amely leginkább megfelelt céljaik megvalósítására. Felsőbbrendű technikai tudásukkal azonnal hozzá is kezdtek az atlantisziak "beoltásához", akiket elöntött a büszkeség, hogy adott korban ők lehetnek a legfejlettebb faj a Földön. Egyre újabb és újabb mesterfogásokat akartak ellesni, a Lant-lények pedig hitegetve manipulálták őket. Sok atlantiszi volt, aki nyomban átlátta a felállított szellemi csapdát, és bizalmatlan maradt a Lant-csillagkép lényeivel szemben, de voltak a gyanútlanok, a rászedhetők, akik hatalomra és felsőbbrendűségre éhesen bedőltek a kísértésnek, és befogadták maguk közé a betolakodókat. A következő tízezer évben Atlantisz lakossága két részre oszlott: a lakosság egyik felébe beépültek a Lant-lények - ez a populációs gyors technológiai fejlődésen ment át - míg a népesség másik fele érintetlen maradt a befolyásuktól, megőrizte szellemi tisztaságát és elkötelezettségét. Melkizédek templomai a manipulatív tevékenységek következtében súlyosan beszennyeződtek, papjai közül alig néhányan maradtak meg eredeti, tiszta hitük mellett. Atlantiszon akkoriban Alorah istennőnek szentelt templomok is állak, ahol az istennőt szolgáló papnőrendek a kilencedik dimenzióból kapták tanításaikat. Ezek a tanítások érintetlenek maradtak, és a papnők nyíltan megtagadták a sötét erőkkel való közösséget és másokat is erre buzdítottak.
Lucifer és a sötét testvériség sok földi, elsősorban férfi tudatát szennyezte be, akik önön árnyékszemélyiségük hatalomvágya és különösen a női nem feletti dominanciaigénye miatt fogékonyabbak voltak a pszichikai befolyásra. Ez az alacsonyabb szintű kollektív tudat, a fekete mágia használata okozta Atlantisz bukását. Atlantisz végnapjaiban a Fényhez hűsges templomok és rendek vezetői figyelmeztetést kaptak, hogy bolygószerte szórják szét tanításaikat. A különböző spirituális képzésben részesült emberek ezért kis csoportokban kezdték elhagyni Atlantiszt, és magukkal vitték azokat a kristályokat, amelyekbe az Igazak Tanácsa az Akása-krónika feljegyzéseit kódolta bele. A legnagyobb atlantiszi csoport a Kilencek Tanácsának vezetésével Egyiptomba menekült. A különböző csoportok tagjai mind elkötelezett híve voltak az isteni igazság, azaz a Fény megőrzésének, és beavatóközpontokat létesítettek. Egyiptomban és a Föld más pontjain több piramis épült - amelyek az isteni igazság és a szoláris fejlődésmenet kódjainak rezinátoraikként működtek - általában óráskristályok fölé emelték, amelyekbe az Akása - krónika információit kódolták. A kristályok speciális elhelyezése révén biztosították, hogy az adott szent hely megtartsa a fényt, és ellenálljon az alacsonyabb rezgésű energiáknak.
Az atlantisziak által újonnan benépesített területek többségén közel 5000 éven át szilárdan álltak az Istennő templomai. Az ősi Egyiptom, Görögország, valamint közép- és Dél-Amerika országaiban termékeny talajra hullottak a férfi- és női szerepekről, a szellemi beavatásokról, a Ka-templomokról és a bennük folytatott gyógyításokról, illetve magáról a spirituális fejlődés menetéről szóló tanítások magvai.
Röviddel Toth Atlantiszra érkezését követően szakadás következett be a Föld téridő-folytonosságában, s a résen keresztül a Lant csillagképből származó lények - akik korábban az Orint szállták meg - érkeztek a Földre. Csoportjuk vezetője Lucifer volt, aki elősegítette a téridő folytonosságának megbomlását és a behatolást: a szoláris gyűrűn kívülről intenzív, magas frekvenciájú rezgéshullámokat sugároztak a Föld légterébe, és amint rés keletkezett a védőburkon, egy fényjárművel betörtek rajta. Ezek az orini Lant-lények Lucifer segítségével elsajátítotték a "nemtér-nemidő" utazás technikáját, így a rés keletkezésének pillanatában másodpercek alatt keresztül tudnak hatolni a védőpajzson - megállíthatatlanok voltak. Földre jövetelük a Lant csillagkép lényei, Lucifer és bizonyos emberek karmikus összeköttetéséből kifolyólag tulajdonképpen elkerülhetetlen volt. Előzetes terveik értelmében az Atlantiszon landoltak, mert ez volt az a földterület, amely leginkább megfelelt céljaik megvalósítására. Felsőbbrendű technikai tudásukkal azonnal hozzá is kezdtek az atlantisziak "beoltásához", akiket elöntött a büszkeség, hogy adott korban ők lehetnek a legfejlettebb faj a Földön. Egyre újabb és újabb mesterfogásokat akartak ellesni, a Lant-lények pedig hitegetve manipulálták őket. Sok atlantiszi volt, aki nyomban átlátta a felállított szellemi csapdát, és bizalmatlan maradt a Lant-csillagkép lényeivel szemben, de voltak a gyanútlanok, a rászedhetők, akik hatalomra és felsőbbrendűségre éhesen bedőltek a kísértésnek, és befogadták maguk közé a betolakodókat. A következő tízezer évben Atlantisz lakossága két részre oszlott: a lakosság egyik felébe beépültek a Lant-lények - ez a populációs gyors technológiai fejlődésen ment át - míg a népesség másik fele érintetlen maradt a befolyásuktól, megőrizte szellemi tisztaságát és elkötelezettségét. Melkizédek templomai a manipulatív tevékenységek következtében súlyosan beszennyeződtek, papjai közül alig néhányan maradtak meg eredeti, tiszta hitük mellett. Atlantiszon akkoriban Alorah istennőnek szentelt templomok is állak, ahol az istennőt szolgáló papnőrendek a kilencedik dimenzióból kapták tanításaikat. Ezek a tanítások érintetlenek maradtak, és a papnők nyíltan megtagadták a sötét erőkkel való közösséget és másokat is erre buzdítottak.
Lucifer és a sötét testvériség sok földi, elsősorban férfi tudatát szennyezte be, akik önön árnyékszemélyiségük hatalomvágya és különösen a női nem feletti dominanciaigénye miatt fogékonyabbak voltak a pszichikai befolyásra. Ez az alacsonyabb szintű kollektív tudat, a fekete mágia használata okozta Atlantisz bukását. Atlantisz végnapjaiban a Fényhez hűsges templomok és rendek vezetői figyelmeztetést kaptak, hogy bolygószerte szórják szét tanításaikat. A különböző spirituális képzésben részesült emberek ezért kis csoportokban kezdték elhagyni Atlantiszt, és magukkal vitték azokat a kristályokat, amelyekbe az Igazak Tanácsa az Akása-krónika feljegyzéseit kódolta bele. A legnagyobb atlantiszi csoport a Kilencek Tanácsának vezetésével Egyiptomba menekült. A különböző csoportok tagjai mind elkötelezett híve voltak az isteni igazság, azaz a Fény megőrzésének, és beavatóközpontokat létesítettek. Egyiptomban és a Föld más pontjain több piramis épült - amelyek az isteni igazság és a szoláris fejlődésmenet kódjainak rezinátoraikként működtek - általában óráskristályok fölé emelték, amelyekbe az Akása - krónika információit kódolták. A kristályok speciális elhelyezése révén biztosították, hogy az adott szent hely megtartsa a fényt, és ellenálljon az alacsonyabb rezgésű energiáknak.
Az atlantisziak által újonnan benépesített területek többségén közel 5000 éven át szilárdan álltak az Istennő templomai. Az ősi Egyiptom, Görögország, valamint közép- és Dél-Amerika országaiban termékeny talajra hullottak a férfi- és női szerepekről, a szellemi beavatásokról, a Ka-templomokról és a bennük folytatott gyógyításokról, illetve magáról a spirituális fejlődés menetéről szóló tanítások magvai.
Forrás: Amorah Quan Yin: A plejádok fényküldöttei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése