Egy nagyfiú és egy mesebeli harmadik hercegkisasszony.

"Örülök, hogy megteremtettelek magamnak, kishúgom. 

Sajnálom, hogy ezt szüleim nem tették meg a valóságban is, hogy megélhetném a kisebbről való gondoskodás, a feltétlen elfogadás, a cinkos összetartás, az igazi testvérszeretet boldogságát. Veled mindig segítünk egymáson, tiszteljük egymást, nem idegesít a másik piszmogása, elfogadjuk egymás szokásait, még nyögdécseléseit is. Számomra két véglet létezik. A gyűlölködés világa a bátyámmal, és a másik, a békés, a képzeletbeli, amelynek te is részese vagy. 

Ekképpen van nekem két testvérem. 

Egy nagyfiú és egy mesebeli harmadik hercegkisasszony.

Fekszem a nappaliban, peregnek az átkozott képek a tévében. Meg a könnyeim.

Nem feltűnő, az influenza velejárója. És a fájdalomé, amely összeránt. 

Kedves harmadik, meg nem született testvérem! Egy kis türelmet kérek, hamarosan zöld utat kapsz a megtestesülésre. Ugyan nem testvéremként, de gyermekemként mindenképpen idevárlak. Néhány év múlva találkozunk egy hangos, népes, vidám családban! Milyen mélyen fogjuk egymást érezni, hiszen mi nagyon régi ismerősök vagyunk…
(Csatári Dóra, 17 éves, a kolozsvári diák "Három királylány" nyertes irodalmi pályázatából )

 http://lelekoleles.blogspot.com/p/leleksimogatok.html