...ő csak szeretni akar!
"Napokig vádolta magát. Nem értette, mit ronthatott el, mit csinálhatott
rosszul, amiért az ágyról a sarokba dobták. Ő mindig ugyanúgy
viselkedett. Meghallgatta a kislány érdekes vagy épp haszontalan
történeteit, könnyeket szárított fel, mosolyokat csalt az arcára, éjjel
pedig szorosan ölelve védte álmát. Mégis száműzve lett. Végignézett
magán. Kopott szőr, bal karja majd leszakadva, a szemei sem fényesek
már, mint fiatal korában. Végül is ő megértette a kislányt, hogy így már
nem kellett neki. Egy nap új lakót kapott a szoba. Egy másik játék
mackót, akinek még selymes, puha volt a szőre, hozott haza a kislány és
rögtön az ágyába fektette. A játék mackó a sarokban sírt. Mérges volt,
hogy a kislány ilyen hamar elfelejtette őt, és talált mást helyette.
Hiányoztak neki a közös emlékek, a közös álmok.Azóta évek teltek el. Már
kész nő lakik abban a szobában, akinek számos mackója van. Az évek
során kapott kicsit és nagyot, fehéret és barnát. Voltak, melyek néhány
hét után eltűntek, de vannak, akik évek óta hű társai. És igen, ma már a
kis kopott játék mackó is ott csücsül a többiekkel. Lehet, ütött-kopott
és régi, de pont ettől értékes. Kitartott akkor is, mikor nem kellett
és, amikor a kislány újra kezébe vette ő csak ölelésre vágyott, nem
vádolta a történtek miatt, nem haragudott. Talán azért, mert ő csak egy
játék mackó, aki szeretni akar."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése