Megnyugvásért remegve, ölre megy a hittel
Elhagyták őt, kisemmizték, megcsalták az árnyak
Néma sikolyait nem hallani, elnyomják a vágyak
A szeretet fojtotta meg, a világ csapta be végleg
Magány lett a végső állomás, búcsúznak a fények
Nem lesz nyári zivatar, szivárvány az égen,
nem lesz több naplemente, elhalványult már régen
Utolsó utamra kísérjen egy szál rózsa
Az óceán fogadjon magához, ott nem leszek rossz szolga
Vigyázom majd a hajókat, és a dühösen mérgelődő habokat
Békéssé teszem neked ott, a vad, ijesztő hullámzásokat
Érezni fogom a felhőt, hátamon a napsugarat
A lelkemben az érintésed, szívemben a hangodat..."
L.Ildikó;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése