Amikor szomorú vagy, légy igazán szomorú, süllyedj bele a szomorúságba. Mi mást tehetsz? Szükség van a szomorúságra. Nagyon pihentető egy sötét éjszaka, amely körülölel. Aludj el benne. Fogadd el, és látni fogod: abban a pillanatban, hogy elfogadod a szomorúságot, csodálatossá válik.
A szomorúság azért csúnya, mert elutasítjuk; önmagában semmi csúnya
nincs benne. Amint elfogadod, látni fogod, milyen csodálatos, milyen
pihentető, milyen nyugodt és csendes, milyen békés. Valami olyasmit tud
adni, amit a boldogság sosem adhat meg.
A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság
gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé
törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek.
Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre
is hatol. Minél nagyobb egy fa, annál nagyobbak a gyökerei.
Tulajdonképpen a lomb és a gyökér mindig arányos egymással. Ebben rejlik
a fa egyensúlya.
Te nem tudsz egyensúlyt hozni. Az az egyensúly, amelyet hozol,
hasznavehetetlen. Erőltetett. Az egyensúlynak magától kell jönnie; már
ott van. Valójában, amikor boldog vagy, olyan izgatottá válsz, ami
kifejezetten fárasztó. Megfigyelted már? A szív azonnal a másik irányba
kezd indulni, hogy megpihenhess. Ezt szomorúságnak érzed. Ad egy kis
pihenést, mert túl izgatott lettél. Gyógyító hatású, terápiás.
Ugyanolyan, mint amikor nappal keményen dolgozol, éjjel pedig mély
álomba merülsz. Reggel ismét friss vagy. A szomorúság után megint friss
leszel, izgalmakra kész.
Osho
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése