REGGELI FELJEGYZÉS
(Mialatt az ember a mólón ül, lábát a víz fölé lógatja, s a tengerben a halakat nézi)
Az északi életrend a délitől a következőkben különbözik: Északon az
az ember, aki kezéből a kezdeményt kiereszti, elveszett. - Délen viszont
az veszett el, aki a kezdeményt megtartja, és nem tudja magát
elereszteni.
A különbség lényeges. A kezdeményt északon az embernek kezében kell
tartania, s ezért minden dolgok középpontja: az Én. Délen a kezdeményről
le kell mondania, s ezért minden dolgok középpontja: az istenek. Aki
délre jön, jól gondolja meg, tevékenységét fel kell adnia és magát el
kell engednie.
Megrögzött hyperboreusnak nehéz. Nehéz, hogy ami benne a legerősebb,
azt kell kikapcsolnia. Sokan ki se bírják. A metamorfózis e fajtájától
megbetegszenek. A betegség neve: unalom.

Az első tapasztalat, amit az ember tesz, hogy a vagyok eltűnt. Kék ég
van, napfény van, meleg van, szél van, sós víz van, hajó van, zaj van.
És ez a sok van úgy egyszerűsíthető, hogy istenek vannak. Az embernek
semmi dolga. A legfontosabbat, azt, hogy van, az istenek elvégzik
helyette. Az ember nem csinál semmit.
És mert nem csinál semmit, nem fárad el. Ezért alszik az ember délen olyan jól.
A másik tapasztalat, hogy egyszerre elkezd nem sietni. Semmi sem
sürgős. Minél lassabban és minél kevesebbet. A déli ember úgy él, mintha
állandóan szabadságon lenne. Az ember észreveszi, hogy az Én, aki
állandóan kergette, nincs. Megnyugszik, és attól a pillanattól kezdve
mindenre ráér.
A harmadik tapasztalat a legfontosabb. Nem kell gondolkoznia. Ha
mindenáron akar, lehet. De nem muszáj és teljesen fölösleges.
Gondolkozom, tehát vagyok? Ezt az északi ember találta ki.
Egyáltalában nincs így. Nem gondolkozom, mégis egészen jól megvagyok.
Sőt nem is vagyok. Az istenek vannak és én itt csak lopom a napot. Sőt,
nem is én, hanem valaki, aki könnyebb, világosabb, nyugodtabb, mint az
Én, aki nyugodtan és szabadon lebeg a világban.
Gondolkozás helyett Délen az embernek a dolgok eszébe jutnak. Csak
úgy, minden különösebb erőfeszítés nélkül, sőt minél kisebb az
erőfeszítés, annál inkább. Íme, most is mi jutott eszembe.
Tegyük fel, hogy két nép egymással háborúba keveredik. Nem ritkaság, a
történet hoz fel rá néhány példát. A bolondok egymásnak rohannak és
ezerszámra halomra gyilkolják egymást. Amivel azt érik el, hogy a másik
mindig dühösebb, és ha le is győzik, bosszút esküszik. Erőt gyűjt,
néhány év múlva újra megrohanja a másikat, és akkor esetleg ő győz. Most
az egész kezdődik előről.
Ha véletlenül valakivel háborúba keverednék, első dolgom lenne:
azonnal, a legmegalázóbb feltételekkel is, haladék nélkül békét kötni.
Ígéretet tennék, hogy harminc éven keresztül az illető nép rabszolgája
leszek. Minden erőmmel az ő javát fogom szolgálni. Vasútaimon neki
szállítanám azt, amit földem terem, hajóimmal neki vinném a távoli
földek nagy kincseit. Sok fűszert, édességet, selymet, aranyat,
drágakövet, mind, mind neki adnám. Saját népeimről még az inget is
leszedném s azt is odaadnám. Irgalmatlan lennék. Így elhalmoznám földi
javakkal, hogy nem is érne másra rá, csak dőzsölésre. Hízlalnám, tömném,
dicsérném. Ami gyümölcs, hal, hús, vad, rizs, gyapjú, kávé van a
földön, mind eléje szórnám.
Százat egy ellen, hogy az a nép harminc évet sem bírna ki. Úgy
meghízna, annyira ellustulna, olyan léha, buta, hájas, aluszékony lenne,
hogy nem is kellene hadjáratot indítani ellene. Ha fegyverrel győzném
le, megerősíteném, mert növelném benne az elégtétel ösztönét. S a
jólétbe eddig még minden nép belehalt. Ilyesmi jutott az eszembe. Nem
tudom, helyes, vagy helytelen, nem is gondolkozom rajta.
HAMVAS BÉLA
/Egy újabb Hamvas Béla szerzemény, személy szerint engem, az írásai
elvarázsoltak. Ha véletlenül valaki még nem találkozott volna vele,
nekik nagy szeretettel ajánlom, akik pedig ismerik, és netalántán
kedvelik is, azoknak már nem kell semmit mondanom.....:-), kikapcsolódás
minden szavát olvasni. Szép napot nektek!/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése