"A mosoly ingyen van, hát ne fukarkodj vele, sokszor, akár egyetlen mosoly is életmentő lehet, de lélekmentő biztosan..."
Egy oldal nektek, tőlem,
mindenkinek, rólunk.
Érzésekről, az életről,
gondolatok belőlem, kicsit rólam, és
fantasztikus írások tőletek.
Tiszta szívvel készült, fogadjátok szeretettel!
László Ildikó
2012. június 1., péntek
Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen...
Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem
jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy
tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz
tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad
rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl
lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem
kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak
mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek
valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen
dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza.
Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a
kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki
sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak Te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése