"Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas,
aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem
vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát,
bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt. S lassan, lemondó
szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak
gyönyörködik abban, ami arra való. Néhány dolgot megjegyez magának,
egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé
megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet. Átballag az életen, éppen
mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig lát valami
újat és mindig elbúcsúzik valami régitől, s legokosabb, ha mindezt úgy
cselekszi, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mintha nem lenne abban
semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy
alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket
megszeretünk s a táj elmosódik a múltba."Wass Albert
/Nagyon szeretem az írásait!:-) Szeretem, hogy egyszerre csal mosolyt
az arcomra, könnyet a szemeimbe, és indít el a gondolatok ösvényén!/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése