„Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén
különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk -
fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a
víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát
ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén
heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy
ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt:

A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el
magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat,
odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint
az unalomba!"
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe
addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és
az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott. Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott. Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"
És a sodrodó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is
azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket,
hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe
kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland."
De ők csak egyre azt kiáltozták: “Megváltó”, és továbbra is görcsösen
kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a
szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak
holmi Megváltóról.”
/Richard Bach: Illúziók (részlet)/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése