"Figyeljetek vándorok, mi így is megleljük a boldogságot,ne csüggedjetek tovább, a magány nem létezik már igazán,
a szívünket hűen követve, hamarosan megleljük, a kincset,
valahol már ránk is vár, elgyötörten, megpihenve,
ott lapul a fák tövébe, a madarak bús énekébe,
gyenge szellő erejébe...,gyors patakok kék vízébe,
pici szívünk rejtekébe, dúló lelkünk bal felébe,
a természetnek szépsége, a vágyainknak tükörképe,
ahogy nyílik tavasszal a hóvirág, úgy talál ránk is a boldogság....
Szeretettel tőlem, neked..."
L.Ildikó;-)
L.Ildikó;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése