Hazaértél...

Nézem a fényt a szemedben, - a kéket
Vajon melyik csillagtól lopta a fényt?
Elmerültem, mint az éjben a fények,
S gyöngyházbor mámora ringatott ölén
Csak hallgatom sokszor a búgó gerlét
Messziről hozza suttogva a szél,
És hallom a hangod, mint egy simogató ének:
Megbabonázottan követlek én.
Furcsák a kék szemek, tükrök vagy lélek
Mint jövőre, s múltra tekintenek Rád
A hatalmas dolgok mind tengerkékek
Ha beléjük nézel, már zuhansz is át!
Elmerül, oldódik bennük a lélek…
.… Szeretnék elmerülni bennük …
/Szomorúfűz/